TIZENEGY

Ackbar admirális hátradőlt a székén, és megpróbált felüdülést nyerni a feléje áradó hűvös párafelhőből. Tarkin nagymoff egy beszédesebb hangulatában úgy jellemezte a politikát, mint szelíd hadviselést, fényszablyák elegáns párbaját, nem pedig turbólézerek viharát. Tarkin ezzel nem adta bizonyságát annak, hogy a politikai harcot vajon a feje felett parádézó szövetségi hajóhad miatt tartja-e hiábavalónak.

Vagy csak azért, mert képtelen volt közvetlenül megragadni a dolgok lényegét. Ackbar végigszenvedett egy sor, gazdasági mikrostruktúrák változásairól szóló jelentést, amik olyan bolygókról szóltak, melyeknek létezését még csak nem is sejtette, nemhogy a rajtuk élő értelmes lényekről lett volna tudomása. A jelentések elolvasása után Borsk Fey'lya és Sian Tew is lassan megközelítette a téma lényegét, ami a közelmúltban jutott el a Tanács elé.

Ackbar a bothai kancellárra pillantva vad tüzet pillantott meg annak violaszínű szemében. A bothaiak meggazdagodnak ezen a szelíd hadviselésen. Ackbar már korábban is felfigyelt arra, hogy Fey'lya mennyire igyekszik magához ragadni a vezetést, és ha leszavazzák, mennyire furakodik az első sorokba, a vezetők közé. Ackbar látott már ilyesmit a harcosok között is, akik az előléptetésre hajtanak, csakhogy az igazi hadviselés az ilyesfajta ambíciót meglehetősen halálos módszerekkel igyekszik elfojtani.

Mon Mothma az elom kancellár felé intett.

- Köszönjük, Verrinnefra, a legújabb bolygónkról készített gazdasági elemzéseket. A következő napirendi pont a bacta ügye. Borsk, van valami javaslata?

Az Ackbarral szemben ülő, krémszínű gereznájú bothai felállt.

- A legutóbbi rajtaütéssel nagy mennyiségű bactához jutottunk. Azzal, hogy idehoztuk a Coruscantra, újabb győzelmet arattunk, és a lakosság bizalmát is elnyertük. Ezért elsősorban Ackbar admirálisnak és csoportjának jár köszönet. Sikerünk azonban terhet is rak a vállunkra, nem is keveset. Számítanunk kell ugyanis arra, hogy Zsinj hadúr megtorlásra készül.

Ackbar előrehajolt.

- Megbocsásson, amiért félbeszakítom, Fey'lya kancellár, de nekem úgy tűnik, ön arra akar rávenni minket, hogy védekezzünk az ár ellen, amely még nem is mossa a partjainkat.

- Megbocsát?

Leia hercegnő elmosolyodott.

- Azt hiszem, Ackbar admirális arra céloz, hogy a bacta szétosztása sokkal nagyobb terhet ró ránk, mint Zsinj esetleges támadása.

- Még pontosabban, hercegnő - vette át a szót az admirális -, arról van szó, hogy mivel Zsinj támadása potenciálisan mindig fenyegetést jelentett, már régóta vannak terveink annak kezelésére. Hajlandó vagyok ugyan ezeket a terveket felülvizsgálni, de pillanatnyilag a bacta elosztása sokkal nagyobb gondot jelent, mint Zsinj maga. Óceánnyi problémánk van, és az elosztás ennek most a legmélyebb medre.

A bothai gereznája felborzolódott.

- Valóban sok mindent meg kell beszélnünk a készlet terítésével kapcsolatban. Ezzel a készlettel, úgy vélem, létre tudnánk hozni megelőző terápiás állomásokat, hogy elejét vegyük a kór további terjedésének. Az embereim szerint heti egyórás bactafüstkezelés a lappangási időszakban is eredményesen semmisíti meg a vírust. Ha kezelőcentrumokat hozunk létre, azzal a bolygón elhatalmasodó félelmet is kúrálni tudnánk.

Leia összevonta a szemöldökét.

- Én is láttam bactafüstkezelésre vonatkozó jelentéseket. A Derricote tábornoktól zsákmányolt feljegyzések nem erősítik meg, hogy folytak-e ezen a téren kísérletek. A birodalmiak egyedül azt az információt hagyták ránk, hogy a vírus elpusztításához tekintélyes mennyiségű bacta szükséges. Pontosan úgy tervezték ugyanis, hogy kimerítse a készleteinket. Nincs okunk feltételezni, hogy az ön által javasolt centrumok felállítása a bacta elherdálásán kívül más eredményt is hozna.

- Ó, Leia, több együttérzést reméltem öntől - pillantott rá Fey'lya. - Ha emberek volnának azok, akiknek a kórtól elevenen leesik a fejük, akkor ön volna az első, aki javasolná a centrumok felállítását.

Leia sötét szeme hidegen villant.

- És gondolja, azért nem támogatom a tervét, mert azzal nem humánokat lehet megmenteni?

- Szeretném nem ezt feltételezni önről, de jól tudom, hogy több testület nevében érvel. Akár csak Ackbar admirális, ön is nyilván fenn akarja tartani a készlet egy részét a hadsereg számára. Ezt megértem, mert vitéz harcosaink életének megóvása dicsérendő törekvés. Ugyanakkor attól félek, a látatlantól való ódzkodása megszámlálhatatlan egyedet tart távol a gyógyulástól, akiknek ezáltal sosem nyílik lehetőségük arra, hogy csatlakozzanak a hadsereghez, és harcoljanak a szabadságukért.

Doman Beruss felemelte a kezét.

- Úgy vélem, Fey'lya kancellár, ön Leia hercegnőt és a Tanács többi humán tagját azzal vádolja, hogy idegenellenes előítéletből nem támogatják az ön javaslatát.

- Ó, hiszen éppen ön is ezt teszi, Beruss kancellár. Ön „idegeneknek" nevez bennünket, a hercegnő pedig „nem humánnak" titulált. Minek ez a megkülönböztetés? Tény, hogy a Lázadók legtöbbje ember, de csak azért, mert a Birodalom elnyomott minden más fajt, mivel ellenséget és veszedelmet látott bennük. Az emberek, akik tudományukat a Birodalomtól szerezték, maradtak az egyetlenek, akik vezető szerepet tölthettek be a Lázadók között. Mi, többiek, tettük, amit tenni tudtunk, olykor nem is keveset, mindenesetre a mi munkánk is benne van mindabban, amit a Lázadók elértek... Nem vádolom önöket érzéketlenséggel, de ez ügyben készséget mutathatnának a kompromisszumra.

Fey'lya lesimította a szőrt a feje búbján.

- Remélem, a bacta elosztása felett olyanok döntenek majd, akiknek népét sújtja a járvány!

Ackbar felállt, és kezével az asztalra csapott.

- Ez esetben, Fey'lya kancellár, öntől is elvárjuk, hogy távol tartsa magát a döntéshozataltól.

- Hogyan?

- Nincs jelentésünk arról, hogy akár egy bothait is megfertőzött volna a vírus. - Meggyőződésem, hogy Jégszív azért akarta, hogy túléljétek, mert a segítségetekkel akarja szétzülleszteni a Szövetséget. - A sullustákat és shistaveneket is megtámadta, ami előrevetíti a lehetőségét annak, hogy a vukik is veszélybe kerülnek. A quarrenek elpusztulnak tőle, ezzel együtt a kalamárikat is fenyegeti a kór. Elom áldozatról sem hallottam még, de mert twi'lek, trandoshai és gamorreai van bőven, az elomok is potenciálisan veszélyben vannak.

A bothai gereznája a fején és a vállán is meredezni kezdett, de Ackbar nem vett tudomást a kancellár dühének jeléről.

- Közegészségügyi szempontból pedig az ön javaslata több veszélyt rejt magában, mint segítséggel kecsegtet. A centrumokban megszámlálhatatlanul sok, különböző faj fordulna meg, és az ilyen helyeken elképzelhetetlenül nagy a cseppfertőzés veszélye. És még ha volna is bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy a bactafüst elpusztítja a vírust, az ilyen állomások felállításával gyorsítanánk egy bactával szemben ellenálló vírustörzs kifejlődését, s ezzel életveszélybe sodornánk azokat is, akik eddig védve voltak tőle. Ha egy ilyen törzs kifejlődik, képtelenek leszünk útját állni, és elpusztulhat az egész galaxis.

A bothai halkabbra fogta a szavát. - Akkor hát mit javasol?

- Először és legfőképpen biztosítsuk a víztartalékokat. Bizonyítékunk van arra, hogy a vírust a vízhálózaton át terjesztették el, s a sarki jégtakaró alatt lefagyasztott vírustörzsek várják az olvadást, hogy virulenssé válva megkezdjék pusztító küldetésüket. Másodszor, folytatjuk azon fajok intenzív kezelését, melyek között terjed a fertőzés. Azt hiszem, itt fontos megjegyezni, hogy az ember medtechnikusok fáradhatatlanul dolgoznak a vírus áldozatainak ellátásán. Immunitásuk azt jelenti, hogy kevésbé van félnivalójuk a kórtól, de azt is, hogy a helyzet bármely pillanatban megváltozhat. – Ackbar feltartotta a kezét. - És végezetül harmadszor, le kell törnünk a feketepiacot. Annak a híre, hogy nagyobb szállítmány bacta érkezett a Coruscantra, máris leszállította az árat, de ezzel egyenes arányban megnőtt a Zsinj részéről minket fenyegető veszély. Ha kiderül az igazság, az árak megint felszöknek, és a felhalmozott készletek kiárusítása vonzóvá válik. Ha nem merítjük ki a készleteinket azzal, hogy áruba bocsátjuk, jó eséllyel kivárhatjuk, mire a Thyferráról újabb szállítmányt kapunk, és a problémát véglegesen megoldjuk. Ha ez nem megy, csődbe jutunk, és mi is elpusztulunk.

A bothai széttárta a kezét.

- Tehát azt javasolja, hogy fogtassunk mindent ugyanúgy, ahogy eddig csináltuk?

- Nem, semmi esetre sem. - Ackbar körbepillantott a teremben, majd a ködösítő készülékre emelte tekintetét. - Mi itt azon vitatkozunk, hogy vajon van-e értelme a bactafüst-terápiának, ugyanakkor mi is ezzel védekezünk itt. Mindegyikünk, beleértve az embereket is, ismer olyan egyéneket, akik a feketepiacon vásárolt bactával megelőző terápiát tartanak. És nincs kétségem afelől, hogy ha kiszivárog győzelmünk híre, mindegyikünket megkörnyékeznek, hogy utaljunk ki bactát a részükre. És noha tudom, erre egyikünk sem volna hajlandó, a tény, hogy megtehetnénk, és egy kivételezett réteg korlátlanul hozzáférhet a bactához, növelni fogja a pánikhangulatot.

Sian Tew felhorkant.

- A vírus önmagában is pánikot okozott, Ackbar. Valóságos és halálos pánikot.

- Egyetértek, de a mi akcióink még halálosabbá tették. Ha valaki abban a hitben él, hogy nincs remény a számára, mert nem kaphatja meg a szükséges kezelést, akkor nem is keresi a gyógyulást. Egynapi késedelem nemcsak az ő halálát okozhatja, de a családját és a barátait is veszélybe sodorhatja. Tény, hogy ha elterjesztjük az információt, hogy a kórt le lehet küzdeni, akkor mindenki meg fogja tenni a tőle telhetőt, hogy leküzdje azt.

Leia elmosolyodott.

- Ez ugyanaz a morált megcélzó technika, amit annak idején a Derra IV-nél és a Hothnál alkalmaztunk.

A fekete szőrű vuki kancellár vad morgásba kezdett, ami halk duruzsolásban ért véget. Leia protokolldroidja fordította:

- Kerrithrarr nagykövet javasolja, hogy kezeljük a vírust ellenségként. Megfelelő ellenőrzés mellett kordában tartható és visszaszorítható.

- Találó a hasonlat - bólintott Ackbar a vuki felé.

Borsk Fey'lya viszont összevonta a szemöldökét.

- Egy katonai modell alkalmas lehet a vírus leküzdésére, de hogyan akarják vele visszaszorítani a feketepiacot? Ha rohamosztagosokkal törnek be a lakásokba, hogy visszaszerezzék a felhalmozott bactát, aligha bírják jobb belátásra az embereket.

Mon Mothma a fejét rázta.

- Semmi ilyesmit nem tervezünk. Cracken tábornok nem kevés időt szentelt arra, hogy megszervezze az Új Köztársaság Biztonsági Erejét. Az UKBE a régi Birodalmi Rangerek utódja lesz, amolyan hatóság, és lázadást visszaszorító szervezet. Időbe telik, amíg a szervezet működőképes lesz, és kezelni tudja a dolgokat, de nekünk addig is dolgoznunk kell.

Mon Mothma a komlinkje után nyúlt. - Kérem, küldje be Vorrut!

Ackbar látta, hogy Fey'lya nyakán felmered a szőr, és ő maga is megborzongott. Kinyílt az ajtó, és egy alacsony, hosszú, fehér hajú férfi lépett be rajta. Termetre nem volt valami fenyegető jelenség, de Ackbar harcos természete megérezte a Vorru személyében rejlő fenyegetést.

Egyszer már találkozott vele, amikor még birodalmi moff volt, és együtt vendégeskedtek Tarkinnál. A két férfi külsőre egymás ellentéte volt, de a természetüket, vérmérsékletüket illetően is. Ackbar mindig abban reménykedett, hogy egyszer egymás ellen fordulnak, és megsemmisítik egymást. Ez ugyan nem következett be, de Vorru hamarosan a Kesselen találta magát, ahonnan csak a közelmúltban szabadult ki a lázadók akciójának köszönhetően.

Vorru felpillantott, és Ackbar nem kevés ravaszságot látott a pillantásában tükröződni.

- Köszönöm, hogy fogadnak, tiszteletreméltó kancellárok. És köszönöm a szabadságomat. Remélem, módomban áll visszafizetni önöknek a tartozásomat.

Leia felemelte a fejét.

- Úgy vélem, nem gondolta át kellőképpen a Coruscant felszabadításában játszott szerepét.

- Az igazat megvallva, nem, Leia hercegnő. - Vorru katonásan kihúzta magát, és meghajolt Leia felé. - A Coruscant felszabadítása valószínűleg sokkal simábban ment volna, ha egyik hadnagyom nem válik árulóvá. Bár nem tudtam arról, hogy Zekka Thyne birodalmi ügynököknek dolgozik, a felelősség engem terhel. Ha viszont arra gondolok, hogy a felszabadítás azén segítségem nélkül is sikerült volna, akkor még inkább tartozom önöknek. - Arcára fájdalmas kifejezés ült ki. - Önök annak a reményében hoztak engem ide, hogy újjá tudom szervezni a Fekete Napot, ami segíteni fog a Coruscant elfoglalásában. Megtettem minden tőlem telhetőt, de az igazság az, hogy a Birodalom oly hatásosan semmisítette meg Xizor szervezetét, mintha csak Darth Vader bosszúja érte volna utol őket. A néhány megmaradt vezetőt felemésztette a kíméletlen belharc. Amikor megérkeztem, már csak alig voltak néhányan, és úgy tűnt, a szervezet felélesztése mérhetetlen sok időbe telik. De mert Durga, a hutt nem hajlandó újra csatlakozni, a szervezet gyakorlatilag halott.

Ackbar hátradőlt a székén.

- E kijelentése kapcsán több sajnálkozást vártam öntől.

Vorru vállat vont.

- A Fekete Nap Xizor ötlete volt, nem az enyém.

Fey'lya állva maradt, úgy fonta karba a kezét. - Az ön álma pedig...

- A szabadság, ahogyan az önöké is - mosolyodott el Vorru. - A Birodalom ugyanúgy bánt a bűnözőkkel, ahogyan maguk, Lázadók bánnak. Amikor a Birodalom szorítása enyhült, jöttek maguk, Lázadók, és Új Köztársaság néven váltak legitimmé. A Birodalom által elfogott bűnözők egy része nem annyira gonosz, legtöbbjük a jogtalanságtól szenvedett, és tudták, nem remélhetnek kegyelmet. Bár nem voltak Lázadók, ugyanúgy szenvedtek a Birodalom börtöneiben... De a lényegre térek: többé nem akarjuk, hogy bűnözőként kezeljenek minket. Lehetőséget szeretnénk kapni, hogy legitimmé válhassunk, és normális életet élhessünk. Tudjuk, mi megy végbe a feketepiacon. És tudjuk, hogyan lehet a folyamatot megállítani. Ismerjük a bűnözők módszereit, és tudjuk, hogyan kell fellépni ellenük. Ismerjük Coruscant alvilágát, és tudjuk, miként kell elbánni azokkal, akiket meg akarnak büntetni.

Doman Beruss Vorrura pillantott.

- Azt akarja, hogy a Coruscanti Rendőrség megbízottjává nevezzük ki?

- Ennyire ostobának azért nem tartom önt, Doman Beruss. Ismertem az apját, az anyját, és önről is tudom, hogy nem könnyű félrevezetni. - Mosoly jelent meg Vorru arcán; Ackbar azonban nem bízott ebben a mosolyban. - Csak annyit szeretnék elérni, hogy az embereimmel kézbe vehessük az alvilág irányítását. Az önök biztonsági ereje elegendő a rend fenntartásához azokon a területeken, ahol önök mozognak. Már vannak különféle idegen milíciák és véderők, miért ne tűrnének meg egy, azén embereimből álló hasonló szervezetet?

Mon Mothma Vorru felé fordult, és felvonta a szemöldökét.

- A többiek múltja nem annyira színes, mint az öné, Fliry Vorru.

- De a többiek közül is sokan ugyanazzal a múlttal tovább szolgálnak egy egészen másik rendszert.

Ackbar lassan bólintott. Amikor egy irdatlanul sok világból álló közösséget kormányoznak, elengedhetetlen a rend és a kommunikáció fenntartása. És bár az ideális a teljes apparátus lecserélése lett volna, ha a Lázadók megbíztak a birodalmi kiképzést kapott katonákban, akkor a kormány miért ne bízhatna meg azokban a hivatalnokokban és adminisztrátorokban, akik hűségesen szolgálták a Birodalmat, amíg az össze nem omlott? Mivel ezen emberek többsége a munkájának az elkötelezettje, nem a kormányé, a hallgatólagos elnézés cserealap lehet arra, hogy tovább folytatják a munkát, de ezúttal a Lázadók javára.

Fliry Vorru esete mindenesetre különleges. Ő közvetlenül részt vett a Coruscant felszabadításában. És bár ő maga alábecsüli az ebben játszott szerepét, minden lehetősége megvolt arra, hogy a Zsiványkommandót eladja a Birodalomnak, és ezzel megakadályozza a Coruscant elfoglalását. A támogatása - beosztottjainak árulása ellenére - igen hasznos volt a Lázadók győzelme szempontjából, és értékes szövetségessé tette őt.

Most pedig csak annyit kér, hogy bízzunk meg benne. Ackbar félig behunyta a szemét. Vorru kérése pragmatikus szemszögből is helyénvaló. Noha Cracken rendfenntartó szervezete hamarosan működni fog, az alvilágban sosem lesz olyan hatékony, amilyen Vorru lehet. A Palpatine Ellenlázadási Front, a feketepiac és tucatnyi egyéb probléma állandó figyelmet követel a Coruscanton. Cracken erejét pedig máris teljes egészében leköti a Zsinj és Ysanne Isard nevével fémjelzett probléma.

Vorru széttárta a kezét.

- A kérdés csak az: tudják-e garantálni azt a bizalmat, amire nekem és az embereimnek szükségünk van?

Leia pillantása megkeményedett.

- A Birodalom közös ellenségünk, a szövetségünk is ellene szól. A Birodalom elleni akcióknál élvezheti a bizalmunkat, de nekem az a gyanúm, hogy ön ennél tovább kíván menni.

- Ez így igaz, Leia, de Vorrunak igaza van - mondta Mon Mothma, és kezét az asztalra fektette. - Valóban a Birodalom elleni harc az, ami egyben tartja a Szövetséget. Bizalmat kell szavaznunk szövetségeseink számára, ha azt akarjuk, hogy a Köztársaság felvirágozzon. Amíg Fliry Vorru emberei elfogadják az övéhez hasonló milíciák számára kidolgozott alapelveinket, addig élvezhetik a bizalmunkat. Ha letérnek az alapelvekben meghatározott útról, szervezetük törvénytelenné válik, és aszerint fogunk bánni velük.

- E tekintetben a leghűségesebb szolgájuk leszek, Mon Mothma.

- Bízom is benne, Fliry Vorru.

- Tehát mindegyikünknek bíznia kell bennük - morogta Ackbar.

Vorru tekintete sötétebbre váltott, amikor a kalamári felé fordult.

- Öntől nem számítottam burkolt fenyegetésre, Ackbar admirális.

- Nem is szokásom. - Ackbar szája jellegzetes kalamári mosolyra nyílt. - Csupán arra utaltam, hogy el kell fogadnunk a szavát a hűségére vonatkozóan, hiszen korábbi urai mind halottak, legfőbb ura pedig számunkra elérhetetlen. Ha ön ebből fenyegetést olvas ki, nem tudom megakadályozni, hogy azt tegye.

- De ha kivonom magam a felügyelete alól, akkor megsemmisít, igaz?

- Elnyerte a bizalmunkat - hajolt előre Ackbar, hogy egyenesen Vorru szemébe nézhessen. - Ha visszaél vele, az alkunkban foglaltak szerint járok el.